Internet Szolgáltatók Tanácsa
Tanácsadó Testülete
A Tanácsadó Testület 75/2000. (XII. 28.) Állásfoglalása
A diakhitel.hu domain név regisztrációjával
kapcsolatos igény teljesíthetősége
tárgyában
A Tanácsadó Testület előtt 582/2000. ügyszámon iktatott állásfoglalás kérést a Tanácsadó Testület a Szervezeti és Eljárási Szabályzat (SZESZ) szerinti rendben megtárgyalta, majd 2000. december 28-i ülésén 4 tag jelenlétében, az SZESZ szerinti szavazási rendben, 3 tag "igen" és 1 tag "nem" szavazatával, különvélemény csatolásának igénye nélkül elfogadta a Testület többségi véleményét kifejező jelen eseti Állásfoglalást.
Az igényelt domainnév az Oktatási Minisztérium részére adandó használatba.
Indokolás:
A 582/2000. sz. ügyben a Hungarnet Egyesület, mint Regisztrátor az Oktatási Minisztérium a diakhitel.hi és diak-hitel.hu domain nevek vonatkozásában a Lax-Lex Kft. igénylése kapcsán bejelentett észrevételét és egyben a diakhitel.hu, hallgatoihitel.hu, hallgatoi-hitel.hu, dhi.hu, diakhitelintezet.hu, diakhitel-intezet.hu, dhk.-hu, diakhitelkozpont.hu, diakhitel-kozpont.hu domain nevekre vonatkozó igénylését terjesztette a TT elé. A Regisztrátor abban kérte a TT állásfoglalását, hogy a Testület álláspontja szerint a diakhitel.hu és a diak-hitel.hu domain nevekre igénylést benyújtó Lax-Lex Kft., vagy az OM részére kerüljenek e domain nevek delegálásra.
A TT Titkársága útján 2000. december 4. útján felhívta a Regisztrátor figyelmét, hogy az igényt a Nyilvántartó - tekintettel arra, hogy a kormány 2000. november 21.-i ülésén döntött a felsőoktatási hallgató hitel bevezetéséről, s ezért a a Lax-Lex Kft.-t igénylésének teljesítése - felhatalmazottság hiányában - megtévesztő lenne - a TT elé utalta, s egyben kérte a névhasználati jog igazolását. 2000. december 13.-án tájékoztatta a Regisztrátort arról, hogy a Lax-Lex Kft. igénylése ellen panasszal éltek, s ismételten felkérte, hogy a névhasználati jogát megalapozó dokumentumokat igényléséhez csatolja. 2000. december 18.-án kelt válaszához a Lax-Lex Kft. ilyen dokumentumot nem csatolt, viszont kifejtette azt a véleményét, hogy az Oktatási Minisztériumnak tárgyi domain nevek vonatkozásában sem a Regisztrációs Szabályzat szerinti jogszabály által létre hozott szervezetekre vonatkozó prioritása, sem névhasználati jogosultsága nincsen. A domain igénylés folyamán a Minisztériumot, mint polgári jogalanyt kell megítélni, és az általa benyújtott igényeket mint nem prioritásos igényeket kell elbírálni. Mivel a Regisztrációs Szabályzat 14.2.b pont szerinti feltételeket nem teljesítő igénylőnek számít, így az igénylési időrend miatt a delegálás az eredeti Igénylő, a Lax-Lex Kft. javára kell, hogy történjen. Álláspontját a Kft. a TT Állásfoglalásaiból kiemelt részletekkel igyekezett igyekezett alá támasztani. Érvelése arra épült, hogy igénylésük időrendben megelőzte az OM igénylését, az OM a tevékenységi körébe utalt tevékenységre utaló kifejezésre prioritásos igénylést nem jelenthet be, valamint hogy igénylése nem volt megtévesztésre alkalmas.
A TT a rendelkezésére álló iratok alapján a következőket állapította meg: a Lax-Lex Kft. a tárgybeli domain nevek vonatkozásában nem prioritásos igénylését azt megelőzően nyújtotta be (2000. november 22.) hogy a Kormány 1105/2000. (XII.8.) Korm. sz. határozata kihirdetésre került volna, de már a határozat elfogadásáról rendelkező kormányülés után. E kormányrendelet rendelkezett a Diákhitel Központ létrehozásáról: "A Diákhitel Központot olyan szakosított pénzintézetként kell létre hozni amely a legjobb feltételek elérése érdekében a pénz- és tőkepiaci szereplők versenyeztetésével forrásokat von be a pénz- és tőkepiacról a hallgatóknak nyújtott hitelek finanszírozására, valamint hallgatói hiteleket helyez ki." (6.a). A Határozat II. része felhívta az oktatási minisztert és a pénzügyminisztert, hogy az I. fejezetben meghatározott elvek és feltételek figyelembe vételével dolgozza ki a hallgatói hitelrendszer bevezetésének jogszabályi, szervezeti, finanszírozási, adminisztratív és technikai részleteit, és terjessze a Kormány elé a bevezetéshez szükséges jogszabályokat. A kormányülést követő miniszteri sajtótájékoztató nyomán az írott és elektronikus média másnap széles körben tette ismertté az elfogadott rendelet tartalmát, így a Diákhitel Intézet létre hozásával kapcsolatos elképzeléseket is.
Az Oktatási Minisztérium a Diákhitel, Diákhitel Intézet szó kombinációból képzett domain nevekre 2000. november 27.-én terjesztette be igénylését. Nem vitatott tehát, hogy - időrendi sorrendben - a neveket a Kft. előbb igényelte. A Kft- ugyancsak alappal hivatkozik arra, hogy a - még felállításra nem került - új hitelintézet vonatkozásában az OM a jogszabály által alapított szervezeteket megillető prioritási jogra nem hivatkozhat. A Minisztérium 2000. december 13.-i kifogásoló levelében előterjesztettekkel - mi szerint a kormányrendelet felhatalmazása alapján minden diákhitellel kapcsolatos domain igény - a tárgyszó bármely kombinációjának bejegyzése - az Oktatási Minisztérium kizárólagos jogosultsága a TT korábbi állásfoglalásait - így különösen a 3/2000. /V.10./ Elvi Állásfoglalásában foglaltakat - megerősítve nem ért egyet. Az OM és a Pénzügyminisztérium - nem vitatottan - felhatalmazást kapott arra, hogy a Diákhitel Központ létrehozásával kapcsolatos koordinációs feladatokat ellásson, többek között a Központ létrehozásáról rendelkező jogszabályt készítse elő. Jelenleg tehát nincs olyan jogi helyzet, amire hivatkozva az Oktatási Minisztérium a Delegációs és regisztrációs Szabályzat 13. pontja alapján prioritásos igénylőnek lenne minősíthető.
Ugyanakkor, ahogy az a TT a 6/2000. (V.24.) Elvi Állásfoglalásban már kifejtette:
"2.3 A Szabályzat 5.1 pontja a névválasztás szabadságának deklarált általános jogosultságát maga is korlátozza, akként, hogy azt a "szabályzat keretei között" teszi megengedhetővé . A Szabályzat tehát - jogszerűen - tartalmazhat olyan megkötéseket, melyek a domain regisztrációs és delegációs jogviszonyban - anyagi jogi előírásokra vissza vezethetően - tilalmakként jelennek meg.
Az 5.6 pont a), b), c) pontokban felsorolt esetekben a névválasztás speciális akadályait rögzíti a Szabályzat. Egyben kijelöli a konfliktus feloldásának módját is: az Igénylőnek ilyen esetben másik nevet kell választania. Ez a rendelkezés magában foglalja, hogy az igényelt domain név az 5.6 pontba ütköző Igénylés esetében nem regisztrálható és nem delegálható."
A TT A gyaníthatóan megtévesztő vagy jogellenes névigénylések elutasíthatósága tárgyában született a 8/2000. (VIII. 9.) Elvi Állásfoglalása szerint:
"3.2 A domain delegációs és regisztrációs jogviszony polgári jogi jogviszony, melynek alakítására a felek jelentős szerződési szabadsággal rendelkeznek, ugyanakkor a polgári jog kötelező (kogens) előírásainak, a polgári jogi alapelveknek érvényesülniük kell. A joggyakorlás korlátjaként a törvény (Ptk. 2.§ /2/) a társadalmi rendeltetésnek megfelelőség követelményét állítja (rendeltetésszerű joggyakorlás), és magával a joggyakorlással szemben a jóhiszeműség és a tisztesség követelményét állítja zsinórmértékül (Ptk. 4. § /1/). A Tanácsadó Testület úgy véli, hogy valamely elnevezés, név, szó domain névkénti használata vonatkozásában a használatba adásról rendelkező szerződés ezen alapkövetelményekkel ellentétes nem lehet.
A polgári jog általános előírásai - de maga a Regisztrációs és Delegációs Szabályzat is - a polgári jogi jogviszonyban úgy a Regisztrátorral, mint a Nyilvántartóval szemben jogokat és kötelezettségeket támasztanak. Ezek közül kiemelkedik a szerződés megkötése előtti tájékozódás, tájékoztatás kötelezettsége. A Ptk. 205. § (4) bekezdése értelmében a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.
A Regisztrátor és a Nyilvántartó joggal várja el az Igénylőtől, mint szerződni kívánótól, hogy eljárása során jóhiszeműen, tisztességesen cselekedjék, ne szolgáltasson megtévesztő információt, ne nyújtson be olyan igénylést, mely - teljesítése esetén - más névkizárólagossági vagy egyéb jogának sérelmével járna. Az Igénylő az Igénylés benyújtásával ugyan nyilatkozik arról, hogy a névválasztás más jogait nem sérti (sőt, ezért kifejezetten szavatol) (10.3.d), ám ez a Regisztrátort és a Nyilvántartót nem mentesíti a szerződéskötést megelőző tájékozódási kötelezettsége elvárható tanúsításának követelménye alól. A Szabályzat 5.6 pontja - közvetett formában - visszautal erre a kötelezettségre, mikor a névválasztási tilalomba ütköző esetekre nézve rögzíti, hogy sem a Nyilvántartó, sem a Regisztrátorok nem vállalnak felelősséget azért, hogy minden ilyen esetet felismernek. Amennyiben azonban felismerik (és a közismert kereskedelmi-szolgáltatási márkanevek, védjegyek, intézménynevek stb. esetében ez tőlük, mint a kereskedelmi-gazdasági élet minden szereplőjétől bizonyos fokig elvárható), a jogellenesség, a megbotránkoztatást, félelmet keltés vagy a megtévesztés gyaníthatóvá válik, automatikusan még nem keletkezik joguk a szerződéskötés visszautasítására. Előfordulhat ugyanis, hogy a domain névkénti névhasználati jogot valamely mögöttes jogviszony alapján az Igénylő megszerezte, erre azonban az Igénylésben, vagy mellékleteiben nem hivatkozott."
Ilyen felhatalmazottságot a Lax-Lex Kft. felmutatni nem tudott.
Jelen esetben a TT úgy látja, hogy a névigénylés a Ptk. 2. § (2) és 4. § (1) bekezdéseibe ütközik: sem a jog társadalmi rendeltetésével, sem a tisztességes joggyakorlás követelményével nem egyeztethető össze, hogy a magyar felsőoktatás finanszírozási reformjával kapcsolatos, később létrehozandó pénzintézet sajátos nevét a Lax-Lex Kft. pusztán azért regisztráltathassa a maga számára domain névként, mert a változásokat bejelentő sajtótájékoztató másnapján ezekre másoknál előbb nyújtott be igénylést.
Az Oktatási Minisztérium, mint nem prioritásos igénylő vonatkozásában az igénylések teljesítésének a TT jogi akadályát nem látja.
Jelen Állásfoglalást a Tanácsadó Testület 3 tag "igen" és 1 tag "nem" szavazatával fogadta el, különvéleményt egyik Testületi Tag sem kívánt csatolni. Az Állásfoglalás szövege a Tanácsadó Testület weboldalán (www.nic.hu/tt) teljes terjedelmében közzétételre kerül.
Budapest, 2000. december 28..
A Tanácsadó Testület nevében:
Dr. Verebics János |
Dombi Gábor |