Alternatív Vitarendező Fórum

INFOMEDIÁTOR Informatikai Felhasználóvédelmi Iroda

Tanácsadó Testülete

A Tanácsadó Testület 1/2017. (V. 23.) Elvi Állásfoglalása

a TT 9/2000 (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalása alapján kialakult gyakorlat során felmerült egyes konkrét problémákkal összefüggő jogértelmezési kérdések

tárgyában

1. Felvezető

A Nyilvántartó 2017. április 19-én fordult a Tanácsadó Testülethez, a személynevek kapcsán, a TT 9/2000 (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalása alapján kialakult gyakorlat során felmerült egyes konkrét problémákkal összefüggő állásfoglalást kérve.

A megkeresésben a Nyilvántartó ismertette azt a gyakorlatot, amelyet jelenleg a Nyilvántartó és a Regisztrátorok a személynevekkel kapcsolatos delegálási igények összefüggésében követnek. E szerint ha az igénylő születési, és a hatályos anyakönyvezett nevét kéri delegálni, igénylését külön indokolás nélkül teljesítik. Amennyiben az igénylő több anyakönyvezett utónévvel rendelkezik, úgy domain nevébe a vezetéknév mellé – akár több, tetszőleges sorrendben megjelölt – utónevet választhat, s igénylését ugyancsak külön indokolás nélkül teljesítik. Ezektől az esetektől eltérően a névhasználati jog igazolásához kötik azokat az igényeket, melyek az igénylőtől eltérő magánszemély nevére, művésznévre, közszereplői névre, vagy terméknévre, márkanévre, brandre vonatkoznak – ezekben az esetekben az igény teljesítésének feltétele, hogy az igénylő névhasználati jogosultságát az érintett személytől, szervezettől származó hozzájáruló nyilatkozattal igazolja. A megkeresés szerint gyakorlat ebben a körben olyan értelmezési problémákat vetett fel, melyekre a Nyilvántartó szerint a Tanácsadó Testület 96200. (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalása már nem ad kellő iránymutatást: e problémákat a Nyilvántartó konkrét, a TT felé megfogalmazott kérdésekben vetette fel.

A Tanácsadó Testület a feltett kérdéseket megvitatta, majd mai napon 6 tag jelenlétében, az SZESZ szerinti szavazási rendben, 6 igen szavazattal, különvélemény csatolásának igénye nélkül elfogadta a Testület többségi véleményét kifejező jelen Elvi Állásfoglalást.

2. A Testülethez intézett kérdések

A feltett kérdések a következők voltak:

1.) Delegálható-e külön indokolás nélkül – olyan név a .hu TLD alá, ahol az igénylő a domain nevében az anyakönyvezett nevének olyan becézett formájában kéri, ahol a becézett utónév egyben önálló anyakönyvezhető utónév is? (Például Szabó Katalin bejegyeztetheti-e a szabokati.hu domaint?).

2.) A házasságkötéskor felvett név helyett delegálható-e külön indokolás nélkül – olyan név, amit az illető házasságkötésekor felvehetett volna? (Például Szabó Jánosné Torma Katalin, illetve Szabóné Torma Katalin bejegyeztetheti-e a szabokatalin.hu domain nevet?)

3.) Milyen szinten látja indokoltnak a Tanácsadó testület a külföldi személynevek védelmét a .hu TLD alá történő delegálásnál?

4.) Igazolhat-e névhasználati jogosultságot a személy foglalkozása? (Példa: Juhász László, akinek ács a foglalkozása, jogosult-e az acslaszlo.hu domain bejegyzésére?)

5.) Kell-e védeni a fordított – más nyelvben viszont megszokott – sorrendben írt személynevet? (Kiadható-e – külön indokolás nélkül – a laszlokovacs.hu Pataki Teréznek?)

6.) Kiadható-e a fordított sorrendben írt személynév, ha a vezetéknév is lehet utónév? (Páldául László Tamásnak kiadható-e – külön indokolás nélkül – a tamaslaszlo.hu?)

3. A Testület Állásfoglalása a feltett kérdésekkel kapcsolatosan:

3.1 A Tanácsadó Testület előre kívánja bocsátani, hogy A magánszemélyek névkizárólagosságához fűződő jogai érvényesülésének biztosítása tárgyában hozott 9/2000. (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalásában kimondott alapvető elveket változatlanul érvényesnek, s a napi gyakorlatban alkalmazandónak tartja. A természetes személyek névviselési jogával kapcsolatos legalapvetőbb kérdéseket a személyiségvédelmi jog körében a Polgári Törvénykönyv tartalmazta és tartalmazza: e téren a 2013. évi V. törvény, az új Ptk. 2:50. § az Elvi Állásfoglalás időpontjában hatályos korábbi Ptk. 77. §-hoz, az 1959. évi IV. törvényhez képest tartalmi változást nem hozott. Mint a Ptk. kommentárja rámutat, a magánszemélyek névjogának anyagi joga a családjogban, s az ehhez kapcsolódó gyermekvédelmi, gyámügyi, anyakönyvi tárgyú jogszabályokban találhatók, melyek nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy több személynek azonos család- és utóneve legyen, ha pedig ilyen teljes névazonosság fennáll, nincs olyan jogi kötelezettség, mely egyik vagy másik fél terhére a név megváltoztatásának kötelezettségét írnák elő [Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk):Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz, Wolter Kluwer, Budapest, 2014, p. 163].

E szabályok az elmúlt évek során változtak, jelenleg a névviseléssel (névhasználattal) kapcsolatos legalapvetőbb közigazgatási jogi rendelkezéseket az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény IV. része tartalmazza. A törvény 43. §-nak (1) bekezdése elvi szinten mondja ki, hogy hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban, nyilvántartásban a magyar állampolgár az anyakönyv szerint őt megillető születési vagy házassági nevet viseli, (2) bekezdése pedig azt, hogy az anyakönyvbe azt a születési és házassági nevet kell bejegyezni, amely az érintett személyt a bejegyzés alapjául szolgáló esemény időpontjában megillette. A törvény részletesen szabályozza a születési (tv. 44-46. §) és házassági név (47-48. §) anyakönyvezésével kapcsolatos kérdéseket, s a névváltoztatás feltételeit (49-51. §), s szól továbbá a megkülönböztető betűjel, ragadványnév és egyéb jelzés az anyakönyvbe való bejegyzésének rendjéről (tv. 53.-55/A. §).

A bíróságok állandó gyakorlata szerint: „a névviselési jog sérelmének vizsgálatakor alapvetően azt kell vizsgálni, hogy a jogérvényesítő, valamint a jogsértő neve azonos-e, vagy hasonlóságot mutat-e, illetve az érintettek a jogszabályban meghatározott hasonló vagy azonos tevékenységet gyakorolják-e és vizsgálni kell, hogy e tevékenységet melyikük kezdte meg és folytatta korábbi időponttól.” (Pfv.IV.20.673/2014/4.szám).

Mindennek a domainregisztrációs eljárás során a Domainregisztrációs Szabályzat 15.5 pontja alatti esetben lesz konkrét jelentősége, mely kimondja: a Regisztrátornak vagy a Nyilvántartónak a regisztrációs eljárások (igénylés, módosítás, felmondás, átruházás stb.) során az érintettek (domain-igénylő, domain-használó, átruházó, kedvezményezett, adminisztratív kapcsolattartó stb.) jogosultságát, illetve személyének azonosságát a tőle elvárható mértékben kell megvizsgálnia: a vizsgálatot – magánszemély esetén - régi vagy új típusú személyazonossági igazolványra, útlevélre, magyarországi letelepedési engedélyre, jogosítványra, vagy az európai uniós, Európa Tanács, EGT vagy EFTA tagállam, valamint Magyarországgal szomszédos határral rendelkező ország állampolgárságát hitelesen bizonyító okiratra alapozza. A „hitelesen bizonyító okirat” a TT álláspontja szerint az állami, közhitelű nyilvántartásokban szereplő adatok alapján, megszabott rendben, az államigazgatás arra feljogosított szervei által kiállított igazolványt vagy más okiratot jelent.

A Nyilvántartó és a Regisztrátor mindenképpen alappal vélelmezheti, hogy magyar állampolgár esetében a magánszemély azonosítására szolgáló, az arra vonatkozó külön szabályok (személyazonosító igazolvány esetében pl. a korábbi, a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról1 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet, ill. a hatályos, a személyazonosító igazolvány kiadása és az egységes arcképmás- és aláírás-felvételezés szabályairól 414/2015. (XII. 23.) Korm. rendelet) szerinti adattartalommal és rendben kiállított dokumentum az állami nyilvántartásokban szereplő anyakönyvezett nevet tünteti fel. Ugyancsak alappal vélelmezi, hogy az európai uniós, Európa Tanács, EGT vagy EFTA tagállam, valamint Magyarországgal szomszédos határral rendelkező ország állampolgárságát hitelesen bizonyító okirata – a hazai szabályokhoz hasonlóan – az igénylő a hitelesen bizonyító okiratban feltüntetett nevét az illető ország szabályai szerint megvizsgálta, névhasználatát jogszerűnek fogadta el.

3.2 A hatályos Ptk. nevesített személyiségi jogsérelemként jelöli meg a névviseléshez való jog megsértését (Ptk. 2:43. § f./ pont). A személyiségi jogok megsértését megvalósító magatartásokat az új Ptk. – a régitől eltérően – még példálózó jelleggel sem sorolja fel: a 2:42. § főszabályából kiindulva elvileg minden személyiségi érdek sérelmét okozó magatartást jogellenesnek tekint – explicit kivételt az olyan magatartás jelent, amihez az érintett (jognyilatkozatot téve) hozzájárult. Az érvényes hozzájárulásnak azonban számtalan jogi feltételt kell teljesíteni, amely részben a Ptk. részben pedig az adatvédelmi szabályozás hatálya alá tartozik. A név ugyanis egyben személyes adat is.

A névviseléshez való jog védelme a felvett névre is kiterjed, itt azonban a kódex feltételül szabja, hogy a jog gyakorlása nem járhat mások lényeges jogi érdekének sérelmével (Ptk. 2:49. § /1/ bek). A domainregisztrációs gyakorlatban a magánszemélyek névjogának sérelmi lehetőségei alapvetően a domain név megválasztásával, illetőleg a névhasználattal függnek össze.

A TT 9/2000. (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalásában (4.3-4.4 pontok) arra az álláspontra helyezkedett, hogy valamely személynév domain névkénti igénylése (annak a szándéknak kifejezése, hogy az Igénylő e domain név alatt az Interneten egyedileg azonosítható módon kíván szereplővé válni) már önmagában is névhasználatnak minősül: magánszemély esetében a névnek a közösség többi tagjától, más egyénektől megkülönböztető funkciója van, mely a név viselőjének egyedi azonosítására alkalmas. A TT fenntartja az Elvi Állásfoglalásban megfogalmazott álláspontját, hogy a névhasználati jog sérelme azzal, hogy jogszerűen használt nevét engedélye nélkül más domain névként használatba veszi, megvalósul - ugyanakkor a domain nevek igénylésekor a Regisztrátor nincsen olyan helyzetben, hogy eldöntse: az Igénylő a domain névkénti névhasználati jogosultságra milyen célból tart igényt (kereskedelemi vagy nem kereskedelmi tevékenységet kíván a domain név alatt folytatni). Amennyiben az Igénylő saját, az Igénylőlapon feltüntetett neve domainkénti regisztrációját és delegációját kéri, az igénylés teljesítésének felismerhető akadálya nincsen, amennyiben azonban az Igénylő névhasználati jogosultságát az Igénylés benyújtásával együtt nem igazolja, az igénylés teljesítése esetén a személyiségi jogok esetleges sérelme gyaníthatóvá válik.

A Tanácsadó Testület a névválasztással, névhasználattal kapcsolatos elvi állásfoglalásai 2000-ben még a domain regisztráció a jelenlegitől eltérő feltételrendszerében születtek: a korabeli szabályzat megkülönböztetést tett a prioritásos és prioritás nélküli névigénylések között. A Domainregisztrációs Üzletpolitikai Irányelvek 1.4 pontja szerint prioritással rendelkeztek azok az igények, amelyek a delegálást közvetlenül a .hu közdomain alá kérték, és amelyeknél a választott név az igénylő szervezet hivatalos bírósági bejegyzését igazoló dokumentumban, illetve jogszabállyal létrehozott szervezet esetén a jogszabályban a szervezet teljes vagy rövidített neveként rögzített megnevezés, vagy a Magyar Szabadalmi Hivatal által az Igénylő, mint jogosult számára lajstromozott védjegy, mint karaktersorozat (szó, szavak) volt. Az Irányelvek szerint a prioritással rendelkező igények esetén a választott domain névnek és a prioritás alapját képező dokumentumban szereplő elnevezésnek (ékezetek nélkül) betű szerint egyeznie kell. Több szóból álló nevek egybeírva, vagy kötőjelesen igényelhetők, a szervezeti formára, szakmai ágra vonatkozó szavak, jelölések elhagyhatók. A TT elvi állásfoglalásai és eseti gyakorlata a névszabatosság elvének következetes érvényesítésére törekedett, s ezt céloztak a Szabályzat későbbi pontosításai is. A magánszemélyek névigénylései kapcsán a Szabályzatok prioritásos igényről nem rendelkeztek, esetükben a delegálhatóság kérdése elsősorban akként merült fel (lsd. pl. A Tanácsadó Testület A jojart.hu, jojartferenc.hu domain nevek regisztrációjával kapcsolatos állásfoglalás kérések tárgyában hozott 57/2000. (XI. 29.) Állásfoglalását), hogy a nem a kérelmezett domain névvel azonos igénylés teljesítése – a névhasználati jog igazolásának hiányában - más névviselési jogának sérelmét eredményezné-e: amennyiben a körülmények gondos mérlegelése alapján ez valószínűsíthetővé vált, a TT álláspontja szerint a Regisztrátoroknak a szerződéskötést vissza kellett utasítaniuk.

Az elmúlt másfél évtized gyakorlata, s az új Ptk. személyiségi jogok tekintetében bekövetkezett szemléleti elmozdulása is a TT-nek ezt a ma is fenntartottnak tekintett - álláspontját igazolta – ugyanakkor az esetleges sérelmi helyzetek értelmezésének igényét egyre tágabb körben vetette fel: erre utalnak a Nyilvántartó által feltett kérdések is. Bizonyos típusproblémák már 2000-ben is felismerhetők voltak (pl. a más részére „ajándékként” történő regisztrálás megengedettségének kérdése, azonos erejű névhasználati jogok ütközése estén az elsőbbségi elv alkalmazása, stb.), mások a hazai domainregisztráció feltételrendszerének változásainak összefüggésében (pl. a potenciális igénylői kör bővülése, külföldi magánszemélyek névhasználatának domain nevek összefüggésében kérdései) az eltelt évek során jelentkeztek. Amikor a feltett kérdésekben állást foglal, a TT-nek egyrészt azt kell vizsgálnia, hogy a fenti értelemben névhasználattal megvalósuló jogellenesség bekövetkezte vélelmezhető-e, s ha igen, - a Domainregisztrációs Szabályzat az adott helyzetekre való, megfelelő értelmezésével - az indokol-e preventív jellegű beavatkozást, tiltást.

A feltett kérdések egy része ennek tükrében a konkrét ügytípusra nézve megválaszolható, más esetekben viszont (arra a tényre tekintettel, hogy azokról a Szabályzat nem rendelkezik, s a névhasználattal való jogsértés alapesetben nem vélelmezhető) a Tanácsadó Testület - a Nyilvántartó felkérésének megfelelően – csak indokolt véleményét fogalmazhatja meg.

III.3 Mindezek alapján a TT válaszai a feltett kérdésekre a következők:

A TT ennek elvi akadályát nem látja. A magánszemély névhasználata esetében a névszabatosság elve nem érvényesül szigorú értelemben véve, nincs olyan szabály, amely kizárólag az anyakönyvezett név domain névkénti használatát engedné meg. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a hétköznapi életben igen sokan vezeték- és/vagy utónevük becézett változatát használják, s e lehetőséget a domain névhasználat körében sem indokolt korlátozni. Ebben az esetben is lényeges azonban, hogy a becézett alak az igénylő anyakönyvezett vezeték- és/vagy utónevéből származtatható legyen (a Szabó Júlia néven anyakönyvezett igénylő esetében tehát az arra való hivatkozás, hogy őt ismerősei Katinak becézik, a névhasználati jog kiterjesztését nem indokolja). Ugyancsak az igénylés gátja lehet, ha a becézett alak ismert közszereplő, művész, kereskedelmi márka stb. nevével, megnevezésével lenne azonos: ezekben az esetekben a jogsérelem lehetősége már felmerülhet.

Eltérő megítélés alá eshetnek azonban az olyan nevek, amelyek közszereplő közismert becézett nevéhez kapcsolódnak, vagy amennyiben olyan egyedi, különleges névről van szó, amely egyértelműen és beazonosíthatóan egy bizonyos természetes személyhez köthető. Ugyancsak eltérő lehet a közismerten jelentéstartalmú fiktív nevek (pl. Fedák Sári, Gipsz Jakab, stb.) megítélése.

A TT álláspontja szerint ezt esetről esetre kell vizsgálni. Az a követelmény, amit az 1.) kérdés kapcsán a TT felállított (az anyakönyvezett névből való származtathatóság) ebben az esetben is érvényesül: ha az anyakönyvezett névhez képest a domainként választott név lényeges különbséget mutat (mint a példában), az igénylés visszautasítható, ha csak kevéssé tér el, vagy a név valamely lényeges elemét megtartva annak részeit hagyja el (szabonetormakatalin.hu; tormakatalin.hu), az igénylés teljesíthető.

3.) Milyen szinten látja indokoltnak a Tanácsadó testület a külföldi személynevek védelmét a .hu TLD alá történő delegálásnál?

A TT úgy véli, hogy az ésszerűségi (fonetikai-átírási) keretek között az egyébként a Szabályzat szerinti igényjogosultsággal rendelkező igénylőket a személyazonosságukat igazoló okirat szerinti nevük vonatkozásában a hazai (magyar nyelvű) nevekkel azonos védelem illeti meg. Ugyanez vonatkozhat azokra az esetekre, amikor magyar állampolgár használ külföldi hangzású nevet.

4.) Igazolhat-e névhasználati jogosultságot a személy foglalkozása? (Példa: Juhász László, akinek ács a foglalkozása, jogosult-e az acslaszlo.hu domain bejegyzésére?)

A TT álláspontja szerint a foglalkozás megjelölése a magánszemély számára névhasználati jogot automatikusan nem igazolhat. Egyrészt itt az anyakönyvezett névből való származtathatóság elve már nem érvényesül, másrészt a névhasználat kifejezetten az igénylő gazdasági-üzleti tevékenységére utalva, annak keretei között valósulna meg. Annak azonban nincs akadálya, hogy az igénylő igazolja, hogy a választott név az ő saját üzleti tevékenységével összeforrt, a gyakorlatban azt üzletjelzőként használja. A TT több ügyben a „nyelvi leleményt” is elismerte. Abban az esetben azonban, ha foglalkozás névként való használatának egyértelmű jogalapja – például kezdő vállalkozásra tekintettel – nem igazolható, eseti döntéssel kell megállapítani, gyaníthatóan okozhat-e sérelmet a név delegálása vagy sem.

5.) Kell-e védeni a fordított – más nyelvben viszont megszokott – sorrendben írt személynevet? (Kiadható-e – külön indokolás nélkül – a laszlokovacs.hu Pataki Teréznek?)

Amennyiben az anyakönyvezett névből való származtathatóság elve nem sérül, és a név a jelentéstartalmának változása (pl. Csaba László – László Csaba) nem idéz elő jogsérelem-lehetőséget (lsd. 6. kérdés) igen. A konkrét példa esetében azonban nem: a TT fenntartja, s megerősíti a 9/2000. (VIII. 23.) Elvi Állásfoglalásában (4.3-4.4 pontok) megfogalmazott azon álláspontját, hogy ha az Igénylő saját, az Igénylőlapon feltüntetett neve domainkénti regisztrációját és delegációját kéri, az igénylés teljesítésének felismerhető akadálya nincsen, amennyiben azonban az Igénylő névhasználati jogosultságát az Igénylés benyújtásával együtt nem igazolja, az igénylés teljesítése esetén a személyiségi jogok esetleges sérelme gyaníthatóvá válik. Az igénylés teljesítése ilyen esetekben a névhasználati jog igazolásához kötött.

6.) Kiadható-e a fordított sorrendben írt személynév, ha a vezetéknév is lehet utónév? (Például László Tamásnak kiadható-e – külön indokolás nélkül – a tamaslaszlo.hu?)

Az 5. pont szerinti válaszban foglaltakra tekintettel is – automatikusan nem. A magánszemély azonosítására vezeték- és személyneve szolgál, mely a magyar nyelv szabályai szerint meghatározott sorrendben követi egymást. A sorrend változása új jelentéstartalmat hozhat létre, mely azonban az adott név viselőjének névkizárólagossági jogát már sértheti.

Jelen Elvi Állásfoglalást a Tanácsadó Testület egyhangúlag fogadta el, különvéleményt egyik Testületi Tag sem kívánt csatolni. Az Elvi Állásfoglalás szövege a Tanácsadó Testület weboldalán (www.nic.hu/tt) teljes terjedelmében közzétételre kerül.

Budapest, 2017. május 23.

A Tanácsadó Testület nevében:

Dr. Verebics János

Elnök

Sk.

Dombi Gábor

Titkár

Sk.