Az Internet Szolgáltatók Tanácsa mellett működő Tanácsadó Testület Szervezeti és Eljárási Szabályzatának (SZESZ) 1. § 1. pontja alapján az Internet Szolgáltatók Tanácsa Elnöksége Kérdéseket intézett a Tanácsadó Testülethez. A Kérdéseket a Testület megvitatta, majd 2000. május 31.-i ülésén 5 tag jelenlétében, a SZESZ szerinti szavazási rendben, 5 igen szavazattal, különvélemény csatolásának igénye nélkül elfogadta a Testület többségi véleményét kifejező jelen Elvi Állásfoglalást.

A 2000. március 1-jétől hatályos "Az Internet domainek delegálásának és regisztrálásának szabályai a .hu közdomainekben" elnevezésű regisztrációs szabályzat egyes rendelkezései a nem védjegytulajdonos (ill. nem valamely, saját hivatalos bírósági nyilvántartásba vételét igazoló dokumentumban szereplő ill. jogszabállyal létrehozott szervezet esetén a jogszabályban szereplő megnevezésre igényt tartó) szervezetekhez vagy személyekhez viszonyítva kedvezőbb szabályokat állapít meg a delegálási eljárást illetően egyes, ún. "prioritással rendelkező" igényeket benyújtó igénylők számára. A szabályzat 13.1 pontja szerint

A szabályzat által a delegálás eljárása során biztosított "prioritás" a védjegyjogosultnak a szabályzat 13.3 pontja szerint a védjeggyel (ékezetek nélkül) betű szerint egyező, több szóból álló védjegy esetén egybeírt ill. kötőjel használatával átírt, a szabályzat 4. pontjában meghatározott követelményeknek is megfelelő (2-24 karakter hosszú, a latin abc ékezet nélküli kisbetűiből és/vagy numerikus karakterekből és/vagy kötőjelből álló; az első és utolsó karakter csak betű vagy numerikus karakter lehet) domain vonatkozásában a nem védjegyjogosult igénylőkhöz viszonyítva több előnyt is biztosít. A védjegyjogosult számára a védjegyből az előbbiek szerint képzett domain delegálása előzetes nyilvános meghirdetés nélkül megtörténik (13.4 pont); az ilyen domain más, a szabályzat szerint prioritással nem rendelkező igénylő általi igénylése esetén pedig a védjegyjogosult a meghirdetéstől számított 2 héten belül felléphet, s ha a védjegy lajstromba vételének napja (tehát nem a bejelentés napja) korábbi, mint a meghirdetés kezdőnapja, a delegálás az ő javára történik.

Ki kell emelni, hogy a szabályzatban foglalt, a prioritás intézményére vonatkozó általános szerződési feltételek alkalmazásával - többek között a védjegyjogosultak jogos érdekeinek védelme, későbbi jogviták elkerülése végett - a Regisztrátorok önkéntesen biztosítják a védjegyjogosultaknak az egyéb igénylőknél kedvezőbb helyzetet, erre őket jogszabály nem kötelezi. A delegációs eljárás során élvezett prioritás nem jelent "gyengébb" vagy "erősebb" jogosultságot a domain használata során. Példaként álljanak itt az alábbiak:

A fenti példák alátámasztják, hogy a szabályzat által ismert "prioritással" rendelkező igénylők nem feltétlenül rendelkeznek "erősebb" jogosultsággal valamely domain használatára, mint a prioritással nem rendelkező igénylők. Mind a hatályos jogot, mind a szabályzat rendelkezéseit sérti azonban a domain használata, amennyiben az más védjegyoltalomból eredő jogát sérti, vagyis védjegybitorlást valósít meg.

A védjegyoltalom tartalmát a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 12. §-a határozza meg:

A Vt. 27. § (1) bekezdése szerint

A szabályzat 5.6 pontja szerint

A .hu felső szintű domain alatti névtérben való jelenlét, ill. az ennek eszközéül szolgáló valamely domain igénylése bizonyos esetekben gazdasági tevékenység körében végzett cselekmény, más esetekben a védjegyjog szempontjából nem releváns, gazdasági tevékenységet nem megvalósító cselekmény. A használat során e kérdés megítélése különösebb nehézséget nem okoz. Kérdés azonban, önmagában a domain igénylése megvalósíthat-e védjegybitorlást, s ha igen, mely feltételek mellett.

Számos külföldi jogeset ismert, amelyekben a bíróság a védjegyoltalomból eredő jogok megsértésének (illetve tisztességtelen versenynek) minősítette pusztán azt is, ha más védjegyét domainnévként regisztráltatták, feltéve, hogy a körülményekből kitűnt az ilyen domain értékesítésének vagy másféle "hasznosításának" szándéka (lásd pl. Panavision International L. P. v. Toeppen 141 F3d 1316, 46 USPQ2d 1511, CA 9 1998; British Telecommunications plc v. One In A Million, CH 1997 M. 5403).

A Tanácsadó Testület álláspontja szerint a Vt. idézett 12. és 27. §-a alapján önmagában valamely domain igénylése is megvalósíthat védjegybitorlást.

Ha a más védjegyével ütköző domain igénylése a körülmények alapján nyilvánvalóan párosul a domain gazdasági tevékenység körében való használatára irányuló szándékkal, a regisztrátornak a regisztrációs szabályzat 5.6 pontja értelmében a delegálást meg kell tagadnia, az igénylőnek pedig másik nevet kell választania domainje azonosítására. A szabályzat e rendelkezései alapján a regisztrátort a delegálás visszautasításának kötelezettsége csak a "gyanúra" nyilvánvalóan okot szolgáltató esetekben terheli.

A szabályzat a delegálás megtörténte után is biztosítja a védjegyjogosult jogainak védelmét.

A szabályzat 7.1 pontjának f) pontja szerint

A szabályzat 10.3 pontjának d) pontja szerint

A védjegyoltalom és a domainhasználat összefüggéseivel kapcsolatban a Tanácsadó Testület fontosnak tartja kiemelni az alábbiakat.

A Vt. 12. §-ának (2) bekezdése szerint az áruk és a szolgáltatások azonosságának, illetve hasonlóságának általában döntő jelentőség jut: a védjegyoltalom csak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, szolgáltatásokkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében nyújt védelmet a védjeggyel egyező vagy összetéveszthető megjelölések használatával szemben - ez a védjegyjogi specialitás elve. Míg a védjegyoltalom - általában - áru-, illetve szolgáltatásfajtákhoz kötődik, a domainnevek rendszere szükségképpen egységes, horizontális, valamennyi áru- és szolgáltatásfajtát átfogó (sőt, korántsem csak árukat és szolgáltatásokat felölelő, korántsem csak gazdasági célokat szolgáló) rendszer. Ezért van az, hogy míg különböző árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó - azonos vagy hasonló - védjegyek általában "megférnek" egymás mellett, addig valamely domainnév karaktersorozata csak egy igénylőt illethet meg az adott felső szintű domain alatt.

A Vt. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontja - eltérve a specialitási elvtől - a belföldön jóhírnevet élvező védjegyek számára fokozott védelmet biztosít. A védjegyjogosult e szabály értelmében bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenysége körében használ a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést (ez lehet pl. domainnév is) a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. A jóhírnevű védjegyek oltalma tehát nem kötődik az áruk és a szolgáltatások bizonyos fajtáihoz, nem korlátozódik meghatározott árukra vagy szolgáltatásokra. A jóhírnevű védjeggyel ütköző megjelölés gazdasági tevékenység körében való használata - függetlenül attól, hogy milyen árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban valósul meg - védjegybitorlásnak számít, feltéve, hogy e használat sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

A Vt. 12. §-ának (3) bekezdése a védjegyhasználat eseteit is felsorolja példálózó jelleggel. Ezek közül figyelmet érdemel különösen a megjelölést hordozó árunak eladásra való felkínálása, a megjelölés alatt történő szolgáltatásnyújtás vagy annak felajánlása, valamint a megjelölésnek az üzleti levelezésben vagy a reklámozásban való használata. A mindennapi tapasztalat és jogesetek egész sora igazolja: e cselekmények az interneten is megvalósulhatnak.

E szabályokból egyértelműen következik, hogy a más védjegyével azonos vagy összetéveszthető domainnévnek a védjegyjogosult engedélye nélkül történő üzleti célú használata a Vt. alapján tilos, azaz védjegybitorlást (Vt. 27. §) valósít meg. Különösen így van, ha a megjelölést az elektronikus kereskedelemhez kapcsolódó üzleti levelezésben vagy az interneten megvalósuló reklámozásban használják a védjegyjogosult engedélye nélkül. Hasonlóképpen védjegybitorlásnak minősülhet, ha a versenytárs fogyasztóit az ő védjegyét tartalmazó domainnév jogosulatlan használatával kívánják "átcsábítani". Nemkülönben védjegybitorlásnak számít, ha a jóhírnév védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét olyan módon kívánják tisztességtelenül kihasználni a gazdasági tevékenység körében, hogy a védjeggyel egyező vagy azzal összetéveszthető domainnév használatának megszüntetését, a domainnévről való lemondást vagy annak átruházását a védjegyjogosult vagy más által fizetendő ellenértéktől teszik függővé.

A hatályos magyar védjegyjog is módot ad tehát az ún. cybersquatting elleni fellépésre. A hatályos regisztrációs szabályzat pedig egyenesen megköveteli a regisztrátoroktól a cybersquatting megakadályozását. A delegálási eljárásban erre csak a 1.2. pontban megjelölt feltételek mellett (más védjegyével ütköző domain igénylése, amelyhez a körülmények alapján nyilvánvalóan párosul a domain gazdasági tevékenység körében való használatára irányuló szándék) nyílhat mód. Ezért jut e tekintetben különös jelentőséghez a regisztrációs szabályzat 7. pontjában foglalt - a delegálás felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó - rendelkezések megfelelő értelmezése és alkalmazása.

A szabályzat 7.1. f) pontja alapján a domain delegálását fel kell függeszteni vagy vissza kell vonni, ha a Vt. 12. és 27. §-a értelmében a domainnév használata más védjegyoltalomból eredő jogát sérti (védjegybitorlást valósít meg). Különösképpen fennáll a felfüggesztés és a visszavonás kötelezettsége ún. cybersquatting esetén, vagyis akkor, ha a jóhírnevű védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét olyan módon kívánják sérteni vagy tisztességtelenül kihasználni a gazdasági tevékenység körében, hogy a védjeggyel egyező vagy összetéveszthető domainnév használatának megszüntetését, a domainnévről való lemondást vagy annak átruházását a védjegyjogosult vagy más által fizetendő ellenértékétől teszik függővé. A Vt. 12. §-ából levonható e következtetés egyúttal a Tanácsadó Testület 6/2000. (V. 24.) Elvi Állásfoglalásának 2.7. pontjában kifejtett azzal az általános tétellel is összeegyeztethető, amelynek értelmében: "a Testület gazdasági-piaci tevékenységként értékeli a domain-kereskedelmet is, melynek célja, hogy a már megszerzett domain névhasználati jog átengedésével haszonra, anyagi előnyre tegyenek szert. A Testület ennek létjogosultságát elismeri, ám magát a tevékenységet csak a jogszerűség keretei között (azaz mások jogainak sérelme nélkül) tartja elfogadhatónak".

A regisztrációs szabályzat csak a delegálás iránti igény prioritását köti a védjegy magyarországi oltalmához. A regisztrációs szabályzat 5.6. és 7.1. f) pontjának alkalmazására azonban alapot adhat külföldi védjegyoltalom is, ha a .hu felső szint domain alatt regisztrált domainnév használata valamely védjegy külföldi oltalmát sérti. Ennek megítéléséhez támpontot adhat a WIPO Védjegyjogi Állandó Bizottságában kidolgozott egyezménytervezet (SCT/4/4) 6. cikke, amelynek értelmében annak megállapításához, hogy a domain használata védjegybitorlást valósít-e meg valamely államban, azt kell figyelembe venni: a domain használata kereskedelmi, üzleti hatással (commercial effect) járt-e az adott államban. Nem zárható ki, hogy a .hu felső szintű domain alatt regisztrált domainnevek használata Magyarországon kívül (is) üzleti hatásokkal járhat, azaz a külföldi védjegyoltalomba üköző magatartást valósíthat meg.

Az 1.1. pontban kifejtettekből - a delegálás során élvezett prioritás és a domain használatához való jog elkülönüléséből - az következik, hogy önmagában a védjegyjogosultság elvesztése a domain használata során nem jelenti azt, hogy a domain felfüggeszthető ill. visszavonható jogellenes vagy megtévesztő használatra hivatkozva. Amennyiben pl. a védjegyet törlik, vagy az a használat hiánya miatt megszűnik, ám a domain használata a továbbiakban sem sérti más jogait, a domain nem függeszthető fel ill. vonható vissza.

A .hu domain alatti névtérben a regisztrációs szabályzat által alkotott modellben adott karaktersorozatból álló domain egy időben áltaában egy jogosult használatában áll. Lehetséges azonban, hogy ugyanazon karaktersorozat azonban egyszerre több lajstomozott védjegynek is megfeleltethető: a Vt. 1. § (2) bekezdése alapján ugyanis védjegyoltalom tárgya lehet - egyebek mellett - szó, szóösszetétel (beleértve a személyneveket és a jelmondatokat), betű, szám, ábra, kép, szín, színösszetétel, ill. ezen megjelölések összessége is.

Ugyanazon karaktersorozat tehát számos különböző grafikai ábrázolásban lehet védjegyoltalom tárgya, mely ábrázolások megkülönböztethetőségét a megjelöléseknek a karaktersorozaton kívüli elemei (pl. színösszetétel, sajátos tipográfia) adhatják, s ezen védjegyek jogosultjai különböző személyek lehetnek. Hasonló a helyzet abban az esetben, ha valamely karaktersorozatot bizonyos árukkal ill. szolgáltatásokkal kapcsolatban adott személy, míg más árukkal ill. szolgáltatásokkal kapcsolatban egy másik személy lajstromoztatott védjegyként.

Az igénylőnek a szabályzat 13.2 pontja szerint el kell juttatnia a Regisztrátorhoz a prioritást megalapozó körülményt - adott esetben a védjegyjogosultságot - igazoló okiratot. A 13.4 bekezdés alapján a prioritással rendelkező igények kiszolgálása időrendi sorrendben történik. A lajstromozott védjegyből a szabályzatnak megfelelően képzett domain delegálása a védjegyjogosult számára nem lehet jogellenes ill. megtévesztő.

A regisztrációs szabályzat 13.1 pontja alapján a domain delegálásának folyamatában a prioritásos eljárásra azon igények jogosultak, "amelyeknél a választott név [...] a Magyar Szabadalmi Hivatal által az Igénylő, mint jogosult számára lajstromozott védjegy, mint karaktersorozat (szó, szavak)". A védjegybejentés napja a prioritásos eljárás szempontjából nem releváns: kizárólag a lajstromozott, vagyis az igénylés időpontjában védjegyoltalom alatt álló védjegyek jogosultjai által benyújtott igénylések élveznek prioritást a delegálás során.

Magyarországra kiterjedő hatállyal nemcsak a Magyar Szabadalmi Hivatalnál tett (ún. nemzeti) védjegybejelentéssel lehet védjegyoltalmat szerezni, hanem nemzetközi védjegybejelentéssel is.

A védjegyek nemzetközi lajstromozásáról az 1891. évi Madridi Megállapodás rendelkezik. Magyarország 1909 óta részese a megállapodásnak, amelynek legutóbbi, stockholmi szövegét az 1973. évi 29. törvényerejű rendelet hirdette ki. A Madridi Megállapodást kiegészíti a hozzá kapcsolódó 1989. évi Jegyzőkönyv, amelyet hazánkban az 1999. évi LXXXIII. törvény hirdetett ki. A Madridi Megállapodás rendszerében a védjegyek lajstromozása a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) Nemzetközi Irodájára tartozik. A megállapodás 4. cikke értelmében a nemzetközi védjegyet valamennyi (a bejelentő által kiválasztott) tagállamban ugyanaz az oltalom illeti meg, mintha a védjegyet ott közvetlenül (ún. nemzeti úton) jelentették volna be. Tartalmilag ezzel egyező szabályt foglal magában a jegyzőkönyv 4. cikke is.

Mindezek alapján elvi éllel szögezhető le, hogy a regisztrációs szabályzat alkalmazásában a Magyar Szabadalmi Hivatal által lajstromozott védjegynek minősül a Madridi Megállapodás és a hozzá kapcsolódó Jegyzőkönyv rendelkezéseivel összhangban nemzetközi bejelentés alapján a WIPO Nemzetközi Irodájánál lajstromozott védjegy is, feltéve, hogy a nemzetközi lajstromozásból eredő oltalom a megállapodás és a jegyzőkönyv értelmében Magyarországra is kiterjed.